Az első alkalom egy beavatáson történt. A bandánkba egy pár srác akart csatlakozni, és persze beavatáson kellett túlesniük. A bandában rajtam kívül csak egy lány volt. Sokáig gondolkodtunk, hol legyen a beavatás, végül egy temetőre esett a választásunk. A terv a következő volt: a temetőben én és még 5-6 haver ráfekszünk/elbújunk a sírokon/sírok közt és ráijesztünk a srácokra, akik egyik másik haverunkkal jönnek végig a már előre megbeszélt útvonalon. El is helyezkedtünk, minden a terv szerint alakult. este volt már olyan 9-10 óra fele. Tisztán emlékszem arra az estére. Ráfeküdtem egy márványsírra, Bálint [az egyik haver] mellettem lévő jobb síron, Csabi [szintén már bandatag] balra 2-3 sírral arrébb. Egy trikó volt rajtam és egy térdgatya, mivel nyár volt és nagyon meleg. A sír, amire feküdtem hideg volt. Már hallottuk a beavatandók lépteit, neszüket, amikor a sír elkezdett melegedni. Először azt hittem csak a testem miatt lett meleg. Arrébb mozdítottam a kezem, ott is meleg volt, DE ott előtte semmilyen testrészem sem volt. Szóltam Bálintnak, hogy valami nem stimmel, megfogtam a kezét, és a sír tetejére tettem. Ő is megrémült, de nem fújhattuk le a beavatást, hiszen már egész közel voltak. Próbáltam lenyugodni, de Bálint szerint olyan fehér voltam mint a fal. A beavatás sikeres volt, de azóta se mentem annak a temetőnek a közelébe.
Ugyanazon a nyáron történt a második élményem is. Bandával az erdőben bicikliztünk. Egy hegyre tekertünk fel. Amikor felértünk egy keresztet találtunk, és egy sisakot, a sisakon egy lyuk volt. Kíváncsiak voltunk, ezért közelebb mentünk. A rozsdás sírfejfán egy kis rozsdás fémlap volt, alig lehetett elolvasni. Odaálltunk köré, és próbáltuk elolvasni a szöveget a táblán. A felét nem tudtuk elolvasni, csak ennyit: " egy ismeretlen katona" és "II. világháború". Amikor próbáltuk tovább olvasni furcsa hangokat hallottunk messze ugyan, de körülöttünk. Aztán ezek az ágreccsenések, és egyéb furcsa hangok közeledtek. Már kb. 20 méterre lehetett a hang forrása, amikor egy férfi üvöltést hallottunk. Ez nem egy egyszerű üvöltés volt, fájdalmas, jéggé dermesztő üvöltés volt. Nagyon megijedtünk, hiszen semmit sem láttunk, de a hang elég közelről jött. Pár srác a bandából nem sokkal az eset után visszament oda, nem hittek nekünk. Ők is hallották az ágreccsenést az üvöltést, de ők hallottak egy egészen más zajt is. Ágyúhangot és fegyverropogást.
A harmadik eset egy vagy két éve történt. A papám meghalt még 2006ban. A nagypapám nekem nagyon fontos volt, ő volt a példaképem. A halála akkora űrt hagyott bennem, ami szerintem sose fog begyógyulni. A papám egy szívinfarktus után az egyik lábát húzta. A mamámnál voltam, egy keddi nap volt, sosem felejtem el. A papámnak külön szobája volt. Ott voltam abban a szobában mindig, amikor a mamámhoz jöttem. Ezen a keddi napon éppen tanultam a papa ágyán, amikor furcsa dologra lettem figyelmes. Pipafüst illatát éreztem a levegőbe. A papámon kívül senki sem pipázott. Követtem az illat forrását, egészen a papa foteléig. Mindig abban ült, és pipázott. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon, majd visszamentem a szobába tanulni. Nem sokkal később csoszogást hallottam a nappaliban, ami a konyha felé haladt. A mamám nem csoszogott, ezért kinéztem a szobából, de nem láttam semmit. Visszaültem a könyvek fölé. De a csoszogás csak nem maradt abba. Bementem a mamámhoz, hogy ő is hallja ezeket, és a pipafüstöt is érezte-e, de ő nem hallott semmit, és nem érzett semmit. Mikor kiléptem a mamám szobájából, egy árnyat láttam a szemem sarkából a konyhába menni. Kíváncsi voltam, követtem. Mikor beléptem a konyhába egy szemüveges, magas, őszes alakot láttam, a nagypapámat.
